Pages

Csepella Olivér: Nyugat+Zombik

2018. február 4., vasárnap

A képregények reneszánszukat élik, elég csak a DC és Marvel-sorozatokra gondolni. Magyar képregényekből viszont nem vagyunk túlságosan ellátva, főleg nem jó képregényekkel, így mindenki nagyon várta már a Nyugat+zombik megjelenését. 

Már csak azért is, mert Csepella Olivér 2014-ben közösségi finanszírozás keretében kért segítséget, hogy valaha megjelenhessen a képregénye. Az Indiegogón egy elég szép összeg össze is gyűlt, Olivér 2015 decemberére ígérte a megjelenést. Amiből végül 2017 decembere lett, ami sokakat felháborított, akik anyagilag támogatták a projektet. Nem tesz túl jót a közösségi finanszírozás megítélésének ez, de a lényeg, hogy végre elkészült a mű.

Az alapötlet nekem is nagyon tetszett, hiszen ki ne szeretne egy képregényben Ady Endréről, Babits Mihályról és Kosztolányiról olvasni? Főleg, hogy közben még zombikat is irtanak? Igazából az első két fejezet elég jól is működik, jók a poénok, a rajzok, az egész kiindulás, ahogy az írók egymást ugratják a New York kávéházban. Aztán színpadra lépnek a zombik és a sámán, és sajnos innentől a koncepció ki is fullad.

Nem tett jót a képregénynek, hogy 264 oldalasra lett duzzasztva, szerintem 100 oldallal meg lehetett volna húzni. Megértem, hogyha már ennyit dolgozott rajta, Olivér nem akart valami kis semmiséget kiadni a kezéből, de itt a mennyiség a minőség rovására ment. A végén, főleg a tömegjeleneteknél, már nagyon nehéz volt követni, ki kivel van és mi is történik éppen. 

Az egyik kedvenc képkockám
Viszont szerencsére Kosztolányi és társai remekül vannak megrajzolva, szó szerint és átvitt értelemben is. Igazából én szívesen olvastam volna akár végig csak arról, ahogy ők szivatják egymást a kávéházban üldögélve. Talán még azt hiányoltam, hogy végig csak egy helyszínen játszódott a történet, simán rohangálhattak volna Budapest ikonikus helyszínein a szereplőink, ha már úgyis zombikat aprítanak.

A hibái ellenére valamiért mégis kicsit elfogult vagyok ezzel a kötettel. Talán azért, mert mégis csak a mienk, még ha kicsit sárga és savanyú is. Jó lenne, ha még több színvonalas magyar képregény jelenhetne meg, ha a tehetséges alkotók lehetőséget kapnának, hogy megmutassák, mi is rejtőzik bennük. 

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

2018. február 3., szombat

Gail Honeyman könyve először csak a címével és a borítójával keltette fel a figyelmem (ananász! flamingó!), utána viszont a fülszövegét elolvasva úgy gondoltam, hogy talán ez a könyv nekem való. Hál istennek nem tévedett a radarom, nagyon is jóban lettünk Eleanorral.

Eleanor Oliphant éli teljesen magányos és átlagos életét, ami hétközben a munkájából, hétvégén pedig az alkoholból és a felejtésből áll. Aztán egyszer csak találkozik élete szerelmével, ráadásul egy kollégájával is egyre többet beszélgetnek, ami fenekestül felforgatja a napjait. De vajon van-e kiút a feneketlen magányból és hogyan lehet leküzdeni a múlt árnyait?

Ami nekem leginkább tetszett ebben a regényben, hogy kegyetlenül őszinte. Nem próbálja meg elbagatellizálni a főszereplőnk problémáit, nem tud tőlük varázsütésre megszabadulni, és nem is alakul minden úgy, mint a tündérmesékben. Elenaort megismerni nem egy könnyű menet, valamilyen szinten szerintem mindenki magára ismerhet benne, hogyha nincs is ennyi és ilyen súlyosságú problémája.

Kinek nem ismerős egyébként az, hogy beleéli magát egy álomképbe, teljesen belelovalja magát, már látja is magát egy teljesen másik emberként, egy teljesen másik életben? Kinek nem jutott még eszébe, mennyire jó lenne valaki más bőrébe bújni, levetkőzni a szürkeséget és színek garmadáját vinni az életedbe? Eleanor is erre vágyik, el is indul egy úton, de valójában nem tudja igazán, mire is lenne szüksége. Sok idő és segítség kell ilyenkor, hogy kitisztuljunk, mire is vágyunk valójában, és mi az, ami egyfajta társadalmi nyomásként nehezedik ránk.

De azért ne higgyétek, hogy ez a regény teljesen depresszív, van rengeteg vicces pillanata, és a
főszereplőnk kellően furabogár ahhoz, hogy garantálva legyen, hogy nem egyszer mosolyodsz el a történeten. Valahogy számomra az igazán jó történetek ilyenek: egyszerre nevetsz rajta és szorul össze a gyomrod.

Egyébként sokkal több Eleanor Oliphant él köztünk, mint gondolnánk. Nem mindenki viseli kívül is a sebeit, valaki láthatatlanul hordozza belül, bástyát épít maga köré, és inkább nem néz szembe a múltjával és önmagával. Valakinek ereje nincs hozzá, valakinek egyszerűen könnyebb így elviselni az életet. Én szeretném, ha a világ összes Eleanorja megkapná azt a segítséget és szeretet, ami igazán járna neki. A szüleitől, az embertársaitól, a barátaitól és a társától is.


A januári beszerzés, avagy az olvasás hónapja

2018. január 31., szerda

A január nem éppen a kedvenc hónapom. Már nincs karácsony, de a tavasz még messze van, hosszú, általában elég szürke, nem nagyon indul be se a kiadói, se a koncertszezon. Helyette viszont legalább lehet sokat olvasni, amit végre meg is tettem.



Beszerzésként csak egyetlen egy könyv került hozzám, még pedig a sokak által dicsért Adrian Thciakovky: Az idő gyermekei című regénye. Több regény is csábított, de végül ellenálltam, fogok én még eleget vásárolni a tavasszal úgyis. Ráadásul szerencsére az Amit főztél, edd is meg!-kihívás eddig kellően eltántorít az esztelen beszerzési rohamoktól.

Ami az olvasást illeti, ebben a hónapban 10 könyvet olvastam el. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. Persze ebből árnyalja a képet, hogy ebből 3 Varró Dani verseskötet volt, 3 képregény, mégpedig a Blacksad második és harmadik része, valamint Csepella Olivértől a Nyugat+zombik, volt egy Star Wars: Az utolsó jedik - képes útmutató, valamint George R. R. Martintól A jégsárkány, amely olyan ifjúsági mesekönyvnek nevezhető. Ezek mellett két regényt olvastam el, Gail Honeymantől a Elenaor Oliphant köszöni, jól van-t, ami egyben a hónap könyve is lett nálam, remélem készül majd róla bejegyzés, valamint Dennis Lehane-tól az Egymásba veszve, amely sajnos annyira nem tudott megnyerni magának.

Nagyon örülök annak, hogy végre visszatért az olvasási kedvem, és tudatosan igyekszem is időt szakítani rá. Persze azért a programok sem maradtak el, voltam két előadáson is, egy az utazásról, egy pedig a párkapcsolatokról szólt, mind a kettőre nagyon megérte elmenni. Jártam színházban is, a Katonában néztem meg A prostitúció című darabot, amely egyszerre késztetett nevetésre és kaptam gyomorgörcsöt tőle. Erre csak a legjobb darabok képesek. Voltam még Leecher koncerten és életemben először úgy bulizni is, hogy teljesen egyedül mentem el.



Ami a februárt illeti, biztosan nem fogom nullásan zárni a hónapot, ugyanis már ma este rendelek elő egy könyvet, valamint több regény is birizgálja a fantáziámat. Azért igyekszem továbbra is a könyvtárat előnyben részesíteni,de mindennel nem lehet ellenállni sem. :) A február már sokkal sűrűbb és izgalmasabb hónapnak ígérkezik, lesz itt farsangi buli, koncert, egy kis utazás és sok-sok baráti találka. Azért igyekszem, hogy az olvasási kedv továbbra is fennmaradjon, szerencsére jobbnál jobb olvasmányok várnak rám. 

Teaszünet-díj

2018. január 8., hétfő

Időnként körbemennek díjak a bloggerek között, én most drága Pupillától kaptam meg a Teaszünet-díjat néhány kérdés kíséretében, köszönöm neki. :)



Íme a szabályok:

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
+1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek. ;)

Én most csak az első három pontot fogom teljesíteni, jelölni nem szeretnék senkit. Lázadok. ;)

Az idézet pedig legyen Karen Joy Fowler Majd' kibújunk a bőrünkből című könyvéből: "A szemközti falon egy idézet függött: „Mindenki a világot akarja megváltoztatni, ám arra senki sem gondol, hogy saját magát változtassa meg.”" (Ráadásul ez idézet az idézetben. ;) )

És nézzük akkor Pupilla kérdéseit és az én válaszaimat:

1. Melyik volt a kedvenc bejegyzésed a blogodon 2017-ben?
Az utazós bejegyzéseimet szerettem a legjobban, talán azok közül is azt, amit Rómáról írtam.

2. Hány könyv van a várólistádon összesen?
A Molyos várólistám szerint 275 darab. Inkább ki se számolom, ezt hány év alatt olvasnám el. :D De igazából ezeknek csak a töredéke jött fel velem Pestre a költözéskor, és sajnos lefogadom, hogy a fele legalább már nem is érdekel annyira.

3. Melyik könyvből készült filmet láttad utoljára, és tetszett-e?
A Budapest Noirt láttam utoljára. Nincs összehasonlítási alapom, mert a könyvet nem olvastam, de nekem bejött a film hangulata.

4. Melyik könyvből készült filmet várod?
Igazán kíváncsi leszek, a Ready Player One-ból mit fognak kihozni, remélem nem lesz csalódás.

5. Melyik szerzővel szeretnél mindenképp találkozni életedben?
Neil Gaiman! Egy író-olvasó találkozóval egybekötött dedikálás vele egy igazi valóra vált álom lenne.

6. Mit szeretnél mindenképp elolvasni 2018-ban?
Margaret Atwoodtól az Alias Grace-t. Valamiért az a megérzésem, hogy jóban leszünk mi ezzel a történettel.

7. Melyik könyvből kéne szerinted filmsorozatot csinálni (amiből nincs még)?
A Blacksad képregényekből szerintem remek sorozat születhetne, ha megtartanák az eredeti grafikát.

8. Írod-e az olvasmányaid listáját papíralapon is, vagy csak online vezeted?
Nem, csakis online vezetem, és soha nem is vezettem papír alapon. Valahogy sohasem éreztem szükségét a blog és a Moly előtt, hogy feljegyezzem, mit is olvasok. Emiatt sok mindenre már nem is emlékszem.



Útinapló: Brugge, a meseváros

2018. január 6., szombat

A tavalyi év utazásai javarészt Olaszországról szóltak, amit egyáltalán nem bánok, mert úgy érzem, az az ország az, ahova bármikor vissza tudok menni, hogy újabb és újabb részeit fedezzem fel. De azért szeretek teljesen új országokat is felfedezni, és egyáltalán nem tiltakoztam, mikor a barátnőm feldobta, hogy télen elutazhatnánk Brugge-be.

Voltam már adventi időszakban Bécsben és Pozsonyban, de mindig csak egy-egy napot, így kimondottan örültem, hogy Brugge-re kicsit több idő jutott. Szombat este érkeztünk, és mivel aznap elég esős idő volt, szinte alig voltak a városkában, amit mi nagyon élveztünk, mert így egy egészen más arcát láthattuk. Volt olyan utca, amelyen csak mi jártunk, és olyan volt, mintha visszautaztunk volna az időben, és a középkorban járnánk éppen egy nyugalmas éjszakán. Erre csak ráerősített, amikor a macskaköveken felhangzott a paták dobogása, nagy divat Brugge-ben is a turistákat lovaskocsival furikázni.





Bevallom, előzetesen nem sokat tudtam Belgiumról, de az a része, amit én tapasztaltam, láttam, abszolút pozitív csalódás volt. Nagyon érezni lehetett, hogy Nyugat-Európában járunk, és ami nekem különösen tetszett, hogy amikor vonattal vagy busszal utaztunk, rengeteg-rengeteg zöld mezőt, erdőt és szélerőműveket láttunk. A szállásunk nem Brugge-ben, hanem Oostende-ben volt, amely körülbelül 20 kilométerre található tőle, de vonattal mindössze 15 perc az út. Oostende-től igazából nem nagyon vártunk semmit, ehhez képest nagyon helyes házakat láttunk, van egy szép tengerpartja, egy csodás gótikus temploma és egy nagyon hangulatos kikötője. És ráadásul itt vettük egy kis pékségben a nénitől a világ legfinomabb vajas croissant-ját.





Brugge-ről meg nem is tudom, mit mondhatnék. Én rajongok azért az építészeti stílusért, amit ezek a házak képviselnek, szóval én teljesen el voltam varázsolódva, de szerencsére az útitársam is. Az ember nem győzi tátani a száját, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy két méterenként van egy édesség-vagy csokoládébolt, amibe egyszerűen muszáj bemenni. Elég nehéz úgy kijönni, hogy az ember ne kóstoljon vagy vegyen valamit, nekem a 3 nap alatt masszívan csokimérgezésem lett. És hát a híres waffelt is meg kellett kóstolni, amit ráadásul az adventi vásárban vettem. Brugge-ben két adventi vásár volt, az egyik egy kisebb, a másik valamivel nagyobb, egy elég klassz kis korcsolyapályával a főtéren. 

Tényleg nem túlzás a meseváros kifejezés erre a helyre: láthatjátok a képeken is, hogy nagyon különleges, egészen elvarázsolt hely. Abszolút nem csodálkoztam volna, ha mindenféle manók rohangáltak volna az utcán, persze azért ez nem történt meg. A főtér is varázslatos, meg a csatornák és az azon átívelő hidak. A hajókázás nekünk kimaradt végül, de én már annak is örültem, hogy a víz mellett sétálgattunk, nézelődtünk. Voltunk olyan több emeletes boltban, ahol annyiféle sör volt, hogy külön útmutató volt hozzájuk, láttunk sörfalat is, és természetesen annyiféle- és fajta csokoládét, hogy napesti sorolhatnám. Belgium nem kedvez a diétának, az biztos.





Két múzeumba látogattunk el az utunk során, ezek a Historium, azaz a helyi történeti múzeum és a Choco Story volt, ami a nevéből kitalálható, hogy csokimúzeum. Az előbbit úgy ajánlották nekem, és abszolút nem bántam meg, hogy bementünk, semmihez sem hasonlítható élményt nyújt. A digitális technikát kihasználva filmszerűen ismerhetjük meg egy inas történetén keresztül a középkorú Brugge-t. A csokimúzeumban pedig azon kívül, hogy megismerhetjük a kakaóbab és csokoládé történetét, hogyan változott a készítése, végignézhetünk egy bemutatót, hogyan is készülnek a bonbonok, és annyi csokit ehetünk, amennyi belénk fér, hiszen mindenhol all you can itt kis automaták vannak. Még a belépő mellé is csoki jár, maga a mennyország!

De egyébként ha valaki elmegy Brugge-be, és egyszerűen csak sétálgat az utcákon, az is egy igazi élmény tud lenni. Nem nagyon tudom más városhoz hasonlítani, ahol jártam már, teljesen egyedi hangulata van. Örülök, hogy pont az adventi időszak kezdetén voltunk, amikor a kivilágítás és a vásárok megvoltak, de még nem volt elviselhetetlen tömeg.





Szerintem egy hétvégi kiruccanás tökéletes helyszíne lehet Brugge, akármelyik évszakban. Én majd szeretnék visszatérni egyszer tavasszal, hogy megnézzem, olyankor hogy fest a város. Van egy olyan érzésem, hogy ekkor sem fog csalódást okozni.

Zárjuk le 2017-et!

2018. január 2., kedd

Nem voltam benne biztos, hogy meg fogom tudni írni ezt az év végi zárást. Írtam az előző posztomban, hogy úgy gondoltam, a két ünnep közötti időszak a pihenésé, a feltöltődésé lesz, de hát ember tervez... Valami nagyon váratlan jött az életembe, amitől teljesen összezuhantam. De úgy vagyok vele, valamivel úgyis le kell foglalnom magam, és akkor még akár egy év végi zárást is írhatnék.

Kép forrása
Beszéljünk először is számokról! 2017-ben 50 könyvet sikerült elolvasnom. A nagy év végi hajrának köszönhetően lett meg ez a szám, amúgy elég gyalázatosan teljesítettem tavaly olvasás terén. Ami az arányokat illeti, 36 könyv származott külföldi szerző tollából, 14 magyaréból. Ami egyértelműen látszik, hogy több képregényt és verseskötetet olvastam, a regények meg kicsit háttérbe szorultak. Valahogy jobban tudtam befogadni az előbbieket, mint az utóbbit.

Ami a beszerzéseket illeti, 71 könyv került a magánykönyvtáramba. Ebből 46 volt saját beszerzés (most ebbe belevettem a recikönyveket is), 25 darab pedig ajándék. Tavaly 80 könyvvel bővült a magánykönyvtáram, szóval valamennyi csökkenést sikerült elérni, de azt mondom, hogy még lehet lejjebb menni ettől. Tavaly, mikor beköltöztem Pestre, visszairatkoztam a könyvtárba, remélem ez segíteni fog abban, hogy kevesebbet vásároljak. Meg rengeteg olvasatlan regényem van, jó lenne azokat is fogyasztani, és az újdonságok közül csak azt megvenni, amire tényleg vágyom. Mondjuk már most tudom, hogy van, aminek nem tudok majd ellenállni, de tudjátok mit, mindennek úgysem lehet. :)

Ami a blogot illeti, sajnos rekordkevés bejegyzés született, 26 összesen. Ráadásul elég kevés volt a könyves ezek közül, inkább a havi zárások és az útinaplók voltak többségben. De igazából ezeket élveztem írni, szóval egyre jobban elengedem a bloggal kapcsolatos elvárásokat. Ez az én játszóterem, szerintem itt arról írok, amiről éppen jólesik.

Beszéljünk a kedvencekről! Bár nem olvastam olyan túl sokat, azért úgy gondolom, 50 könyvből is simán lehet válogatni. Nézzük csak, mi volt tavaly a három kedvenc olvasmányom!

1. Cheryl Strayed: Vadon - Cheryl története első olvasásra megfogott, és amikor ezt a regényt
olvastam, még nem is tudtam, milyen fontossá válik majd az utazás az életemben. Ez az a történet, amit biztos, hogy nem egyszer, nem kétszer fogok még levenni a polcról.

2. Dan Simmons: Ílion - Dan Simmons agyába egyértelműen szerelmes vagyok. Hihetetlen, amit ez az ember képes kitalálni és leírni a regényeiben. Az Ílion nagyon sűrű olvasmány, rengeteg rétege van, azért is vált az egyik kedvenccé.

3. Fodor Ákos verseskötetei - 3 kötetet is olvastam idén a költőtől, és úgy érzem, az ő haikui mindig megnyugtatnak, erőt adnak, elgondolkodtatnak. Amikor nem volt erőm mást olvasni, az ő versei ott voltak nekem.

Beszéljünk a csalódásokról! Ezeknek úgy érzem, nincs értelme külön listát csinálnom, de azért megemlítenék egy-két könyvet. Nicole Strauss-tól A szerelem története nagyon szerettem volna, ha kedvenccé válik, de őszinte leszek, nem tudott mély nyomot hagyni bennem. Erich Segaltól a Love Story bár a végén picit meg tudott fogni, mégsem lett számomra a nagybetűs szerelmes regény. (Az még mindig Az időutazó felesége, azt nem fogja szerintem egy darabig még semmi letaszítani.)

Beszéljünk a jövő évi tervekről! Olvasni szeretnék, olvasni és még egy kicsit olvasni. Szeretnék megint jó történetekben elmerülni, kikapcsolni, talán picit menekülni is. Kihívások terén a Goodreads-en 52 könyvet lőttem be, hogy meglegyen a heti egy olvasás legalább. Jelentkeztem a 2018-as várólistacsökkentésre is, bár a 2017-es nem sikerült, de hét könyvet elolvastam a listáról, ami már elég jónak számít, szóval ki tudja, lehet idén végre elolvasom róla az összes könyvet. Emellett bevállaltam az Amit főztél, edd is meg-kihívást, aminek az a lényege, hogy az idén vett könyveket el is olvasom. Szerintem ez elég jó motiváció arra, hogy csökkentsem a vásárolt könyvek számát. Más kihívást nem terveztem be, ha ezeket mind teljesítem, szerintem már elégedetten fogok hátradőlni.

Beszéljünk a 2017-es évről! Megnéztem a tavalyi évzárómat, akkor azt írtam, 2016 elég nehéz év volt. Hát azt kell mondjam, hogy a 2016 még irigylésre méltóan könnyű volt a mostani évhez képest. Rengeteg nehézség, akadály, félelem és csalódás tarkította sajnos a tavalyi évet. Nem szeretnék részletesen belemenni meg nekiállni panaszkodni, de tényleg embert próbáló dolgok történtek velem. Viszont próbálom azt látni, hogy mennyi jó dolog is volt 2017-ben. Csodás helyekre jutottam el, lettek új barátaim, megerősödtek régi barátságok, vagy lettek olyan ismeretségek, amik barátsággá mélyültek. Én is igyekeztem támasz lenni másoknak, szerintem sikerült is. Kétszer is munkahelyet váltottam, és azt hiszem, végre megtaláltam az irányt, amivel szívesen foglalkoznék hosszabb távon is. Elköltöztem otthonról, immár több, mint 4 hónapja élem az önálló életem, és még nem haltam éhen. :D Rengeteg jobbnál jobb koncertre, színházi eseményre jutottam el. És bebizonyítottam magamnak, hogy sokkal erősebb vagyok, mint gondoltam volna, és sokkal többet elbírok.

A tavalyi év utazásai, amelyek mind feltöltöttek
Ha választanom kellene kedvenc élményt, akkor talán a római 4 napom lenne az, mert az maximálisan idilli volt, csodás helyekkel, remek ételekkel, lenyűgöző látnivalókkal és egy nagyon jó útitárssal. De Brugge-ről is ugyanezt mondhatom el, vagy amikor a Volt Fesztiválon hajnali négykor fekve táncoltam, amikor feküdtem este a Tisza-tónál egy pokrócon, és vártuk a barátokkal, hogy jöjjenek a hullócsillagok, vagy amikor újra átéltem, milyen is randizni, ismerkedni... Annyi új dolgot tapasztaltam a nyitottságomnak köszönhetően, amiért nem lehetek elég hálás. Lehet emiatt csalódások is értek és érni fognak, de inkább ez, mint a teljesen ingerszegény élet.

Nem tudom, mit várhatok a 2018-as évtől. Azt tudom, hogy nem lesz könnyű, már az eleje sem az, de igyekszem majd, hogy minden szépet is jót is meglássak benne, és hogy azért legyenek jó élményeim.
Azt kívánom Nektek és magamnak is, hogy legyen boldogabb ez az új év, mint az előző, és adjon sokkal több jót, mint rosszat! És természetesen minél jobb olvasmányokat. :)

Decemberi könyvtornyok

2017. december 30., szombat

Mivel úgy gondolom, a következő két napban már nem fogok se könyvet kapni, se könyvet venni, ezért már most lezárom a decembert, hogy aztán az év végi zárást is meg tudjam még írni Nektek.

Sejtettem, hogy a december beszerzése terén nem lesz kispályás hónap, de azért a 19 könyv még engem is megdöbbentett. Ebből 16-ot kaptam ajándékba, 2 recenziós példány, egyhez pedig a Book a Sloth Club meglepetésdobozának köszönhetően jutottam hozzá.

A képről lemaradt a Csók New Yorkban, de így is csak két toronyba tudtam elrendezni a könyveket
Ha nem gond, egyenként most nem írnám le a beszerzett könyvet, a mellékelt könyvtoronyokban láthatjátok, miket is kaptam. Ami reci volt, az Dennis Lehane-től az Egymásba veszve és Dan Simmons-tól az Olümposz, a meglepetésdobozban pedig a Csók New Yorkban című regény lapult, amit karácsonykor el is olvastam, olyan kis egynek elmegy történet. Amúgy teljesen ledöbbentem, mennyi mindennel ajándékoztak meg a barátaim, és sokaktól még mindenféle apróságokat is kaptam. Ezek nem is azért esnek jól, mert húúú, mennyi minden, hanem azért, mert tudom, hogy szeretetből adták nekem ezeket, és ez mindennél jobban esik nekem.

Olvasások terén elég jól haladtam ebben a hónapban, bár versesköteteket olvastam, azok csúsztak jól. Tegnap pedig beszabadultam életemben először a Központi Szabó Ervin Könyvtár Sárkányos gyermekkönyvtár részére, és ott is elolvastam egy huzamban hét mesekönyvet. Őszinte leszek, csak egy-kettő tetszett, jópárnál csak vakartam a fejem, bár tény és való, hogy nem én vagyok a célközönség.
A mesékkel együtt 14 könyvet olvastam el a hónapban, amit kiemelnék, az J. R. R. Tolkientől a Karácsonyi levelek, amely csodálatos kivitelű és baromira irigylem a Tolkien gyerekeket, hogy ilyen apukájuk volt. A másik kedvenc egy képregény, a Blacksad lett, amelynek bár a sztorija nagyon egyszerű, sablonos noir, de veszettül jól van megrajzolva és baromi ötletes a világa.

Ami magát a december hónapot illeti, ami a legnagyobb kihatással volt rám, arról itt a blog keretein belül nem szeretnék írni, csak annyit, hogy embert próbáló időszak van mögöttem. De szerencsére akadtam pozitív dolgok, voltam többször karácsony vásárban, karácsonyoztunk barátokkal, végre láttam az Erkelben a Traviatát és A diótörőt, megnéztük a Star Wars nyolcadik részét, voltam egy napot Győrben és még egy fergeteges 2Cellos koncerten is részt vettem. Azért valamennyi pihenés is jutott a karácsony alatt meg a két ünnep között, most még vár rám szerencsére pár jó nagy alvás. :)

Nem írtam róla külön bejegyzést, de most először rendeltem könyves meglepetésdobozt. Én alapvetően elégedett voltam a Book a Sloth Club csomagjával, viszont sajnos egyértelmű, hogy nem az én korosztályomat célozzák meg vele. Nagyon remélem, hogy egyszer lesz majd olyan csomag is, ami felnőtt könyvet fog tartalmazni, és akkor lehet egy-két alkalommal be fogok fizetni rá, de addig maradok a sima könyvvásárlásnál.

A jövő évi tervekről majd egy külön bejegyzésben szólok, annyit írok most csak, hogy januárra alapvetően az a tervem, hogy az idén beszerzett könyveket fogyasszam, és hogy végre visszataláljak a regényolvasáshoz, hiszen jobbnál jobb könyvek várják a polcon, hogy sorra kerülhessenek. Igazából egy nyugis, pihenős januárt tervezek, amikor remélem sikerül feltöltekeznem a következő év kihívásaira.


A többiek ezt találták a fa alatt:
Nikkincs
Amadea
Dóri
Pupilla
Sister
Heloise

Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS